Arról, hogy számomra nem elég nem megőrülni, hogy nem elég "elég jó anyának lenni". Én ennél több vagyok, többre vágyom és apránként elkezdem megvalósítani. Arról, hogy mi történik, ha ezer járt út egyike se passzol hozzám és én nem akarok olyanná válni, mint mások. Mi lesz abból, ha felhagyok annak követésével, hogy a tudomány, a kutatások, az okosok, a hagyomány szerint hogyan kéne élnem az életem, támogatni a családom és elkezdek azzá válni, aki vagyok, azt tenni, amit tudok.  

Ez a blog nem valami, vagy valamik ellen, inkább nagyon sok minden mellett szól. Egyetlen egy dolog biztosan nem lesz rajta, a kizárólagosság. Számomra nincs egy jó út, egy működő módszer. Van helyette tanulás, tapasztalás, gyakorlás, nyitottság, kritika, megfigyelés és önmegfigyelés, ezeket használom fel, hogy minden nap jobb legyek valamivel, valamiben a tegnapi önmagamnál. 

Három fő téma köré csoportosulnak a gondolataim, a család, a munka és az én. Családanyaként és feleségként nap, mint nap adott a feladat, hogy úgy tudjam segíteni, szeretni, támogatni, szolgálni a szeretteimet, hogy fejlődésükhöz és boldogságukhoz a legtöbbet adhassam.
Szerencsés vagyok, mert a munkám a hivatásom, pszichológus vagyok. Ebben megtaláltam a  lehetőséget a folytonos fejlődésre,  itt fontos, hogy jól legyek, hogy egész legyek, azért, hogy a hozzám fordulóknak úgy tudjak segíteni, ahogy az számukra a legideálisabb. 
Mindez nem működik, ha nem figyelek oda, ki vagyok én. Évekig, évtizedekig vártam a Mestert, aki egyszer csak meglátja milyen különleges vagyok, aki bevezet a titkos tanokba, aki az álspirituális maszlag helyett, maga mellé vesz. Elmondja az Igazságot, hogy mit higgyek, hogy hogyan éljek, hogy ne kelljen többé keresnem. De a Mester nem jött, a nyomasztó űr, a vágy, hogy átéljem a létezés magasabb szintjét, egyre feszített, ezért elkezdtem én keresni. Könyvek mélyén, az internet bugyraiban, mindenféle varázslóknál, gyógyítóknál segítőknél kutattam a helyes út után, míg rájöttem, hogy nem elég olvasni, tanulni, keresni. Csinálni kell. Amit magamhoz közelinek érzek, azt megtanulom, kipróbálom, átélem, gyakorlom, alkalmazom és amíg működik, megtartom. 
Ez a három terület persze összefonódik, a prioritások változnak, a hangsúly eltolódhat, de mindhárom tényező mindig jelen van. 

A tapasztalataimat pedig megosztom veled. Örülök, ha olvasol, ha velem tartasz, szeretettel fogadom a kérdéseidet, véleményedet.