Annyira jó, ha az embernek pszichológus a barátnője. Nem analizáljuk egymást, terápiát se tartunk, a kapcsolatunk teljesen normális, vagyis csak annyira mint mi, de erre ne térjünk ki bővebben. A lényeg, hogy jó hogy van. 
Ott hagytam abba, hogy szembesültem vele, hogy a félelem feszít. Ezután még egy darabig tereltem a gondolataimat, de aztán szembe kellett nézzek vele. És ehhez volt hatalmas segítségemre barátnőm, aki nagyon jól tud kérdezni, jót és jókor, és ahogy válaszoltam, meg ahogy a beszélgetésünk után végiggondoltam a problémás kérdéskörömet, megvilágosodtam. Megtaláltam a kiindulási élményt, hogy honnan ered a félelmem és azt is, hogy miért kellett ennyire elfojtanom. 
De ez még mindig kevés, mert ugye attól, hogy tudom, hogy azért fáj a lábam, mert eltört, attól az még nem gyógyul meg magától. A tünet azonosítása, a mélyben lakozó alapprobléma feltárása nem más, mint a törött láb felismerése, innen jön a következő nehéz rész. Mert a lelkemet nem lehet begipszelni. Épp nekiálltam rettentően sajnálni magam, mikor összeállt egy pillanatra a kép. Igazából akkor, mikor elolvastam a trendalake.hu -n is megjelent cikkemet a böjtömről:

Ezzel párhuzamosan mélyebbre is megyek, felülvizsgálom hiedelmeimet és elengedem a szükségteleneket. Foglalkozni fogok a számomra oly nehéz érzelmekkel, megbarátkozunk, mert új utamon nagy szükségem lesz rájuk.

Ezt írtam másfél hete. Úgy tűnik a tudatalattim komolyabban vette a dolgot, mint én. De legalábbis fontolóra vette a nagytakarítás lehetőségét és felszínre dobott egy jelentős problémát. 
Tehát itt az idő, hogy leszámoljak végre a félelmemmel. Azt hogy milyen természetű ez a félelem nem részletezem, természetesen nagyon alaposan átrágtam magam rajta. 
Módszernek a pszichológiában egyáltalán nem elismert Robert Smith-féle Faster EFT technikát választottam, egyszerűen csak azért mert ehhez a helyzethez ez illett a legjobban. A módszer nekem amúgy remekül működik, a klinikusi szaktekintélyek véleménye pedig egyre kevésbé érdekel. 
Ha előröl kezdhetném lehet megfontolnám, hogy belevágjak-e egyedül, mert sikerült az érzelmet oly mértékben átengednem magamon, hogy egy pillanatra elgondolkodtam, hogy pánikrohammal kilépek a történetből, vagy nemes egyszerűséggel csak elájulok, de végül győztem. Egyszerűen csak elengedtem. Már nincs hatással rám. Még csak nem is hiányzik. 

Összességében elmondhatom, hogy a lelki nagytakarítást elkezdtem, és sokkal jobban haladok, mint terveztem. A böjtöm fizikai része is jól áll, a mértékletességen kell még dolgozni, de ez is egy nagyon fontos jel. 

Kérlek, az itt olvasottakat ne próbáld ki egyedül, ha úgy érzed komoly probléma feszít, fordulj szakemberhez!
Ha engem választasz, megtalálsz a www.joleszek.hu oldalon.