- Anyu, majd varrsz nekem olyan ruhát, mint az AnnaPetiben az Anya az Annának?
- Én nem tudok varrni Szívem, majd megkérjük mamát. 
- Jó, de ha te nem tudsz varrni, akkor mit tudsz?
- Sok mindent, például mesélni. 
- Az jó, mesélsz?
- Hát persze.

És mesélek neki Tündérországról, a tündérekről, félős nyuszikról, vagy bánatos egyszarvúról, mikor mi jut eszünkbe. Imádják a meséket és azt még jobban, ha én mesélek.

De nagyon hosszú volt az út, míg nem azon feszültem, hogy én mit nem tudok, pedig a gyerekeim elvárják tőlem. Hogy bezzeg a valaki anyukája, vagy az AnnaPetiGergőben az anya, ilyet meg olyat csinál. Szomorú voltam és frusztrált, hogy csalódást okozok a gyerekeimnek. Aztán láttam, hogy mennyire kiakadt, hogy nem tud szép szivecskét rajzolni, bezzeg anyának megy. Hibásnak éreztem magam, de önostorozás helyett inkább megoldást kerestem. 
És rájöttem mennyivel fontosabb, hogy miben vagyok jó, hogy én mit tudok adni. És kiderül, az legalább olyan jó nekik. 

Te miben nem vagy jó? És miben vagy jó? Megírod?