Úgy gondoltam, elindítom ezt a blogot, hogy legyen terem leírni a számomra fontos dolgokat. Az én fejlődésemet, hogy mit miért csinálok, hogy hogyan szeretném másképp, mikkel próbálkozom és ezek milyen eredményt hoznak. De mostanában minden próbálkozásom erőtlen, ahogy én is az vagyok.

Csücsülök a gödörben, néha felállok, körülnézek, alkotok, beszélgetek emberekkel, aztán visszaülök a biztonságos kis dagonyámba a gödör aljára. Kimásztam már többször is, minden alkalommal egyre könnyebb és egyre kevésbé süllyedek vissza, csak újra neki kellene állnom. Igazából nem kerülne túl nagy erőfeszítésembe, mégse megy. Mert nem akarok újra visszaülni, meguntam ezt a játékot, csak olyan régóta játszom már, hogy nehéz elbúcsúzni.

Már látom, hogy merre megyek és ott nincs helye ennek a gödörnek, ott más buktatók és nehézségek lesznek, így viszont ettől a jól megszokott, biztonságos, majdnemhogy kényelmes gödröcskémtől el kell búcsúzzak. Pedig tuti kis gödör, van egy kis pocsolya az alján, amibe lehet dagonyázni, főleg, ha utána kövér disznónak akarom érezni magam. Magasak a falai is, teljesen el tudom zárni magam a külvilágtól, semmi se jut be, ha nem akarom. Frankó kis gödör ez, ismerős, ismerem minden zugát, minden buktatóját, tudom, mikor elkezdek kimászni, de meggondolom magam és visszahuppanok, hova fogok érkezni és mi fog történni.

Most mégis elmegyek. Őszinte leszek, fáj a búcsú, veszteség ez, gyászolni kell. Vergődöm is vele már jó pár hete. Végül egy több órás kocsiúton hoztam meg a döntést, útban a kisfiam keresztelőjére. Újra végigjárom a 40 napot. Szerdán kezdődik, hamvazószerdán, és nagypéntekig tart. Böjtölni fogok, megtisztulni, a szó sokszorosan mély értelmében.
Felhagyok egészségtelen életvitelemmel, megszakítom utolsó érzelmi kötődéseimet is az evéssel, az étellel. Rendet rakok a környezetemben, megszabadulok egy halom felesleges cuccomtól. Ezzel párhuzamosan mélyebbre is megyek, felülvizsgálom hiedelmeimet és elengedem a szükségteleneket. Foglalkozni fogok a számomra oly nehéz érzelmekkel, megbarátkozunk, mert új utamon nagy szükségem lesz rájuk.

Kimászok a gödörből, letusolok, tiszta ruhát veszek és legközelebb már egy másik úton indulok el. Van térképem hozzá, nagyon izgalmas lesz, de mindent a maga idejében.

Portia Nelson: Gödör a járdámban – részlet