Motiváció - miért csinálom?

A megvilágosodásért, vagy legalábbis a tisztább gondolkodás képességéért, a belső harmónia elérése miatt.
Azta, de jól hangzik. 40 napig böjtölök és a végén egy tiszta lelkű, egészséges és boldog ember leszek. 
Aha, persze...

Csuda jól tudok magamnak hazudni, külön figyelnem kell rá, hogy ne nagyon verjem át magam.
Az első gyanús jel az volt, mikor a naptárra nézve megállapítottam, hogy már csak 38 és fél nap van hátra, ahogy terveztem mit akarok enni, a hús mellett már a szénhidrátok nagy részét is elhagytam. Aztán, mikor folytonos késztetést éreztem, hogy a mérlegre álljak, a fejemhez kaptam, fogyókúrázok!
Fél nap alatt ez a program végigfutott bennem, este már azon sírtam a gyerek túl sokadik visszaaltatása közben, hogy elfogyott a tejem, milyen anya az ilyen, milyen ember az ilyen, hogy saját hiúságom oltárán feláldozom a gyerekem egészségét, és a saját lelki üdvöm is. 

A drámához értek és a műbalhéhoz is, bármilyen apró hülyeségből képes vagyok egetverő problémát kreálni. De legalább már tudom magamról. Szóval miután elképzeltem, hogy a gyerekem éhenhal, én anorexiás leszek, majd a pokol tüzén égek el, megnyugodtam.
Tehát ez az egyik legrosszabb forgatókönyv, már tudom merre nem akarok menni. Még szerencse, hogy az első lépéseknél kiszúrtam, hogy elvétettem az irányt. Azért, mert nem tisztáztam magamban, miért csinálom ezt az egészet. 

Az első böjtöm alkalmával a hittel való viszonyomat kellett rendbe tennem, emellett az akaraterőmet tettem próbára, mindkét célom elértem. Most is világos és jól látható célokat kell kitűzni, különben semmi értelme az egésznek. 

Úgy érzem, most a saját magammal való viszonyomat kell rendbe tennem, amiben benne van, hogy nem hazudok magamnak, hogy elfogadom az érzelmeimet, de az is hogy törődök a külsőmmel is. Ez most nem fogyókúra, de igenis célom, hogy a lelki dolgaim mellett a testemmel is foglalkozzak. És ebben benne van az egészséges táplálkozás és a testmozgás is.