Első feladat volt felkészülni a böjtre.

Tapasztalatból tudom, hogy az első pár nap fizikailag nehéz és nem könnyítettem meg a dolgom. Mivel nem szándékozom többet visszaesni, ezért még az utolsó napokat kihasználtam és habzsidőzsisztem mindenből. Sokkal könnyebb a lelki dolgokon agyalni, de amíg csak gondolkodom rajta és nem teszem, az egésznek nincs semmi értelme. Tenni kell, tenni fogom, teszem.
Az első pár nap éhes leszek, igazából csak megszokás kérdése az egész, de erre van egy nagyon jó gyakorlatom. Kiteszem a két kezem kinyújtva magam mellé, vagy elé, vagy fölé, mindegy és csak tartom, amíg csak tudom, mikor úgy érzem egy pillanattal sem bírom tovább, akkor ráhúzok még 10 másodpercet, aztán még egy kicsit, valahol itt van a már minden tökmindegy állapotom, itt leteszem a karjaimat. Ennyire egyszerű, de mikor hirtelen úgy érzem mardos az éhség, csak eszembe jut, hogy sokkal többre vagyok képes, mint amit elhiszek magamról. 

Aztán majd minden kiderül.