"- Anyúúúú rosszra gondoltam! 
- Már megint gondolkodsz alvás helyett, inkább aludjál!
- Mire gondoltál kicsim? 
- Hogy kinyitottam a csapot és az egészt lakást elárasztotta a víz.
- Menj pisilni. 
- Nem kell pisilni, miért gondolod, hogy kell? 
- Szakmai ártalom. 
- Tessék? 
- Mindegy, aludjál. 
- De mindent elárasztott a víz.....
- Akkor zárd el a csapot. 
- De nem, tudom, beszorult.
- Kérd meg apádat.
- De nincs sehooooool.
- Akkor szólj a Tündérkédnek, majd ő segít.
- Jaj tényleg, Tündérke, gyere segíts!
- Segített?
- Hát persze, ő mindig segít.
- Szuper, köszönd meg neki és alvás.
- Köszi Tündérkém, jó éjszakát anyu!"
 
Van neki egy Tündérkéje, aki segít neki, akár rosszra gondolt, akár csak nem tudja feldolgozni a napi történéseket, aktuális kihívásokat, félelmeket. Tündérke nem képzelt barát, legalábbis a nem az a szó amerikai értelmében. 
Tündérkét én találtam ki, de az övé. Szoktam mesélni róla, de ő mondja meg mi történjen. Lassan észrevétlenül az életünk része lett, nem is gondoltam, hogy egy kitalált barát ilyen nagy segítség lehet.